Az új szabályokról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) információs füzetet adott ki. Alább ennek legfontosabb elemeit foglaljuk össze.

Mi tekinthető hivatali, üzleti utazásnak?

A személyi-jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) szerint hivatali, üzleti utazás a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás - a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével 

Ide kell érteni különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásban, más munkáltatónál végzett munka miatti utazást. 

Nem kell viszont ideérteni az olyan utazást, amelyről a dokumentumok és körülmények valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, illetve üzleti út.

Milyen költségek merülhetnek fel a gépjárművek üzemeltetéséhez kapcsolódóan?

A gépjárművek üzemeltetésének költségei üzemanyagköltségből és fenntartási, javítási, felújítási költségekből állnak. Így például nem része az üzemeltetési költségeknek az úthasználat díja, a garázsbérleti díj, a parkolás díja.  

Az üzemanyag-felhasználás költségét az útnyilvántartásban szereplő üzleti, hivatalos célból megtett kilométerek alapján a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási normák figyelembevételével lehet elszámolni. 

A kormányrendelet egyrészt gépkocsitípusonként, másrészt a gépkocsi lökettérfogata szerint határozza meg a fogyasztási normát. A magánszemély választhat a kétféle fogyasztási norma közül. Egy negyedéven belül azonban csak az egyiket lehet alkalmazni, a kétféle fogyasztási normát vegyesen nem. 

Az üzemanyag áraként a NAV által közzétett ár, vagy a számlák szerinti üzemanyagár vehető figyelembe. A költségelszámolásnál negyedéven belül csak egyféle módszer alkalmazható.  

A kifizető érdekében használt járművek költségelszámolása 

A magánszemély saját tulajdonában lévő járművek  

Saját tulajdonú járműnek tekinthető – a magánszemély saját tulajdonában lévő, – a magánszemély által zárt végű lízingbe vett jármű, valamint – a magánszemély közeli hozzátartozójának tulajdonát képező vagy a közeli hozzátartozója által zárt végű lízingbe vett jármű. 

A magánszemélynek a saját tulajdonú gépjárműve tulajdonjogát a közlekedési igazgatósági hatóság által kiadott törzskönyvvel, a törzskönyv visszavonásakor a közlekedési hatóság által kiadott igazolással kell igazolnia. 

Zárt végű lízingbe vett vagy részletre vétellel megszerzett gépjármű esetében a tulajdonjog az ügyletre vonatkozó lízingszerződéssel, kölcsönszerződéssel igazolható. 

Magánszemély a saját tulajdonában lévő személygépkocsi hivatalos, üzleti célú használatáért két formában kaphat költségtérítést: 

• útnyilvántartás vagy 

• kiküldetési rendelvény alapján. 

Költségtérítés útnyilvántartás alapján 

Útnyilvántartás alapján a magánszemély a ténylegesen megtett utak figyelembevételével részesül költségtérítésben. Ez legtöbbször akkor fordul elő, amikor a saját személygépkocsiját rendszeresen használja hivatalos célra. A költségtérítés címén kapott összeg ekkor adóköteles bevételnek számít, amellyel szemben a felmerült költségek az üzleti, hivatali utakra (futásteljesítmény) elszámolhatók.  

A bevétellel szemben költségként elszámolható az üzemanyag költség, illetve a jármű használatával kapcsolatos egyéb költség. Ezt a költséget főszabály szerint a megtett hivatali út, a jármű fogyasztása és az üzemanyag ár szorzataként kapott összeg és a megtett hivatali útra eső egyéb költségek összegeként lehet meghatározni a következőkben leírtak szerint. 

Ilyen esetben az üzemanyagköltség elszámolása történhet 

• a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma szerinti üzemanyag mennyiség és a NAV által közzétett ár szorzataként meghatározott összeg szerint,  

• a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás szerint,  

• tölthető hibrid jármű használata esetén - a járműbe beépített belső égésű motor hengerűrtartalma alapján a kormányrendelet szerint meghatározható üzemanyag-fogyasztási norma 70 százaléka helyett - a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás és az elektromos töltés számlával igazolt költsége szerint, 

• a tisztán elektromos meghajtású jármű használata esetén – 100 kilométerenként 3 liter ESZ 95 ólmozatlan motorbenzinnek az állami adó és vámhatóság által közzétett árával meghatározott összege helyett - az elektromos töltés számlával igazolt költsége vehető figyelembe azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség – ide nem értve az elektromos töltést – nem lehet több mint az üzemi használatra az üzemanyag fogyasztási normával számított mennyiség.  

A magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől nem térhet el, egy negyedéven belül minden járművére azonosan vagy 

• a NAV által közzétett, vagy a számla szerinti üzemanyagárat, 

• vagy a kormányrendelet szerinti fogyasztási normát, vagy a kormányrendeletszerinti alapnorma-átalányt alkalmazhatja. 

A tölthető hibrid járművek használata esetén a járműbe beépített belső égésű motor hengerűrtartalma alapján a kormányrendelet szerint meghatározható üzemanyag-fogyasztási norma 70 százaléka vehető figyelembe.

Egyéb költség elszámolása 

A számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek is elszámolhatók a hivatali célú használat arányában. 

A leírtaktól eltérően lehetőség van arra is, hogy a kilométerenként 15 forint általános személygépkocsi-normaköltséget alkalmazza a magánszemély. Ez egy egyszerűbb módja a fenntartási, javítási és felújítási költségek elszámolásának. 

A két módszer közötti választás teljes adóévre szól. 

Változás 2026. január 1-től 

Több gépjármű esetén a gépjárművek meghajtási módja szerint, csoportonként akár eltérő költségelszámolási mód is választható. A választás ugyanakkor nem gépjárművenként illeti meg az adózót, hanem a belső égésű motorral rendelkező járművek csoportja esetében egységesen ugyanazon elszámolási mód, a hibrid, továbbá az elektromos gépjárművek csoportja vonatkozásában pedig akár egy másik, de szintén egységesen ugyanazon elszámolási mód választható.

Igazolás nélkül, költségként elszámolható kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi, illetve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett távolság szerint az előzőek alapján megállapított üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint a kilométerenkénti 15 forintos általános személygépkocsi-normaköltség.

Cégautóadó

Ha a magánszemély a saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali, üzleti célú használatára útnyilvántartás alapján költséget számol el, akkor számolnia kell azzal is, hogy a költségelszámolás miatt cégautóadót kell fizetni. Kiküldetési rendelvény alapján fizetett költségtérítés esetén, ha annak összege nem haladja meg az igazolás nélkül elszámolható összeget, akkor nem keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettség. 

Üzemanyag áfája

Az üzemanyagköltség elszámolásánál nem alkalmazhatja a NAV által közzétett üzemanyagárat az a magánszemély, aki az üzemanyag forgalmi adóját az áfatörvény szabályai szerint levonja. Ilyenkor az üzemanyagköltség elszámolása – az áfa levonása után – kizárólag tételesen, számlák alapján történhet. 

Útnyilvántartás

Üzemanyagköltség költségtérítése címén csak a hivatalos célú használat költségeit lehet érvényesíteni, ezért a helyes arány megállapításához a hivatalos utakról útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartást a járművekkel kapcsolatos költségelszámolás alapbizonylatának kell tekinteni. 

Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni: 

• a gépjármű típusát,  

• forgalmi rendszámát,  

• az üzemanyagnormát, 

• a kilométeróra állását az év első és utolsó napján, 

• az utazás időpontját, 

• az utazás célját (honnan-hova utazott), 

• a felkeresett üzleti partnerek megnevezését, 

• a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.  

Ha az útnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemélynek jogszabály alapján titoktartási kötelezettséggel járó tevékenysége – ilyen például az orvosi tevékenység – során az útnyilvántartásban olyan magánszemély adatait kell feltüntetnie, akivel kapcsolatban titoktartásra kötelezett, a felkeresett személyhez megtett útról külön útnyilvántartást kell vezetnie. A külön útnyilvántartásnál gondoskodni kell arról, hogy annak tartalmát a NAV ellenőrzést végző tisztviselője kivételével harmadik személy ne ismerhesse meg. A NAV az ilyen útnyilvántartásban foglalt adatokat akkor rögzítheti, ha az adóhatósági eljárás során tett megállapításban ez az adatrögzítés jogszabálysértés bizonyításának alátámasztására szolgál. 

Ha a magánszemély saját tulajdonú tehergépjárművét használja a kifizető érdekében, akkor költségei útnyilvántartás alapján megtéríthetők. Lényeges különbség azonban, hogy a 15 forint személygépkocsi-normaköltség tehergépjárműveknél nem alkalmazható. 

Költségtérítés kiküldetési rendelvény alapján 

A magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a kifizetőtől kiküldetési rendelvény alapján is kaphat költségtérítést. 

A kiküldetési rendelvény a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza: 

• a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, 

• a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, 

• a hivatali, üzleti utazás célját, időtartamát, útvonalát, 

• a futásteljesítményt, 

• az utazás költségtérítését, a költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.).  

Kiküldetési rendelvény az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve, zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikusan előállított bizonylat is. A papíron kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzés rendelkezéseinek betartásával megőrzi. 

Kiküldetési rendelvény nemcsak a munkaviszonynál állítható ki, hanem más jogviszonyok (például megbízás, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony) alapján is. Alkalmazható akkor is, ha a magánszemély a tevékenységért nem részesül juttatásban, és csak a járműhasználattal kapcsolatos költségeinek megtérítését kéri. 

Ha a térítés mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél, akkor azt nem kell bevételként figyelembe venni. Ez a mérték a hivatalos célra megtett kilométerekre a kormányrendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján, a NAV által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a kilométerenkénti 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség. 

Ez azt is jelenti a gyakorlatban, hogy ha a magánszemélynek más jogviszonya miatt további hivatali, üzleti útja van, például egyéni vállalkozó, akkor a bevételnek nem számító, költségtérítéssel érintett utakat magáncélúnak kell tekinteni. A többi tevékenységével összefüggő, üzleti célú utaknál választhat, hogy az üzemanyagköltség elszámolása mellett a kilométerenkénti 15 forintot alkalmazza, vagy a számlák alapján, az üzleti célból megtett utak arányában számolja el azokat. 

Ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó térítést fizet, akkor a teljes összeg adóköteles bevétel. A költségelszámolásnál ekkor a magánszemélynek választási lehetősége van: vagy az igazolás nélkül elszámolható összeget veszi figyelembe költségként, és a térítés fennmaradó része után adót fizet, vagy a felmerült költségeket az útnyilvántartása alapján, a hivatali célból megtett utakra üzemanyag költséget és a hivatali és a magáncélból megtett utak arányában az egyéb, üzemeltetési költséget számolja el igazolás, vagyis számla, más bizonylatok alapján. Ez utóbbi választás azt is jelenti, hogy a költségelszámolás miatt – a személygépkocsi magánszemély tulajdonosának, pénzügyi lízingbe vevőjének cégautóadót kell fizetni. 

Nem saját tulajdonban lévő járművek költségeinek elszámolása

A nem a saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt járműnél elszámolható: 

• az igazolt bérleti, vagy lízingdíj (ez alól kivétel a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja); 

• az útnyilvántartás alapján megtett hivatali, üzleti út, a norma szerinti üzemanyag mennyiség számla alapján, vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség; 

• a számla szerinti egyéb költség, ha az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli. 

A nem saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali, üzleti célú használatakor a személygépkocsi bérleti- vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. 

A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használatakor útnyilvántartás alapján elszámolható az üzemi használatra eső 

• norma szerinti üzemanyag-mennyiség figyelembevételével számla, vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség, valamint 

• a hivatali üzleti útra eső számla szerinti egyéb költség, ha az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli. 

Fontos megjegyezni, ha a személygépkocsi nem saját tulajdonban van, akkor a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó, kedvező szabály nem alkalmazható. 

Munkába járás 

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló kormányrendelet meghatározza azokat az eseteket, amikor a munkáltató a munkavállaló munkába járással kapcsolatos költségeit megtérítheti, illetve azokat, amikor azt meg kell térítenie.  

Nem tartozik az adóalapba – azaz gyakorlatilag adómentesen adható – a költségtérítés, ha annak összege a munkában töltött napokra nem haladja meg a kilométerenként legfeljebb 30 forintot a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapján számolva. Ez az összeg nem tévesztendő össze az általános személygépkocsi normaköltséggel, mivel a munkába járás költségtérítésén kívül további költség, például a benzinköltség nem számolható el. Ez azt jelenti, hogy a költségtérítés kilométerenként 30 forintot meghaladó része a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. 

A 30 forint költségtérítés 60 százaléka, azaz 18 forint akkor jár, ha 

• a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, és a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés; 

• a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; 

• a munkavállaló mozgáskorlátozott, illetve súlyosan fogyatékos, és emiatt nem képes közösségi közlekedést igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását a hozzátartozója biztosítja 

• a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő és, vagy tíz év alatti, köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

A munkáltató mérlegelési jogkörében dönthet arról, hogy a fenti feltételeknek megfelelő munkavállalónak költségtérítésként kifizeti a 18 forint és a 30 forint közti különbözetet. Ez szintén a munkavállaló adómentes bevétele.  

A munkába járásra tekintettel fizetett kilométerenként 30 forint költségtérítés nem keletkeztet cégautóadó fizetési kötelezettséget. 

Önálló tevékenységet folytatók gépjárműhasználata 

Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek bevételszerzése érdekében felmerült, és e tevekénységükhöz használt jármű üzemeltetésével kapcsolatos költségeiket útnyilvántartás vezetésével a hivatali, üzleti célú utakra számolhatják el. 

Értékcsökkenési leírás a saját tulajdonú jármű beszerzési árával szemben átalányban számolható el, ennek összege legfeljebb az éves bevétel 1 százaléka, maximum a jármű nyilvántartási értékének 50 százaléka. Személygépkocsinál az átalány mértéke az éves bevétel 1 százaléka, de legfeljebb a beszerzési ár 10 százaléka. Értékcsökkenési leírás kizárólag egyszer, a jármű, ideértve a személygépkocsit is, használatbavételének évében számolható el. 

Fontos, hogy ha a magánszemély a személygépkocsi használatbavételének évében átalányban értékcsökkenést is érvényesít, akkor ebben az évben nem alkalmazhatja a kilométerenkénti 15 forintos általános normaköltséget.  

Egyéni vállalkozók járműveinek költségelszámolása 

Az egyéni vállalkozóknak is a részletes útnyilvántartás szolgál a költségelszámolás alapjául úgy, hogy abba csak a hivatali célból megtett utakat lehet beírni. Költség kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő, üzleti célú utak alapján számolható el. 

Ha az egyéni vállalkozó, más jogviszonya alapján bevételnek nem számító költségtérítést kapott kiküldetési rendelvénnyel, akkor az útnyilvántartásába a kiküldetési rendelvénnyel megtett utakat nem kell beírnia. Ha a fenntartási költségeit a hivatali és az üzleti célú utak arányában kívánja elszámolni, akkor a rendelvénnyel megtett útszakaszt a magáncélból megtett utaknál kell figyelembe vennie az arányosításnál. 

A kizárólag üzleti célt szolgáló járművek beszerzési árának költségek közötti elszámolására – a személygépkocsi kivételével – az Szja tv. 11. számú mellékletének II. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazható. A személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek minősül, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az e tevékenységekhez használt személygépkocsi beszerzési ára értékcsökkenési leírással elszámolható.  

Minden más esetben nincs mód a személygépkocsi beszerzési árának teljes elszámolására. Az üzembe helyezés időpontjában érvényesíthető a bevétel 1 százaléka, de legfeljebb a személygépkocsi beszerzési árának 10 százaléka, átalányamortizáció címén.  

Személygépkocsi bérleti- vagy lízingdíja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a bevétel 1 százalékát. Kivételt képeznek ez alól a személygépkocsi-bérbeadást vagy személyszállító tevékenységet szolgáló személygépkocsik. Ezeknél a bérleti díj, illetőleg a lízing díja elszámolható.  

Ettől függetlenül, a bevételt csökkentő kedvezmények közé tartozó kisvállalkozói kedvezmény szempontjából a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is.  

Feltéve, hogy 

• az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítését követő négy adóévben cégautóadót fizet,  

• a gépkocsi a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységének tárgya, illetve eszköze, más célra részben sem használják, és ezt az üzleti nyilvántartás egyértelműen alátámasztja. 

Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van arra, hogy a személygépkocsi üzemi célú használata miatt, útnyilvántartás vezetése helyett – saját tulajdonú személygépkocsi használata címén, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától – havi 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el.  Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.  

Ha az egyéni vállalkozó ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség figyelembevételével, a NAV által közzétett ár alapján, a fenntartási költségek pedig a kilométerenkénti 15 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el. Az 500 kilométer költségátalányt választó egyéni vállalkozónak nem kell cégautóadót fizetnie. 

A társaságok tulajdonában álló járművekre vonatkozó szabályok  

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adózó a járművek bekerülési értékét (beszerzési árát) a tárgyi eszközökre vonatkozó általános szabályok szerint számolhatja el.  

Ebből következik az a számviteli elszámolásra és a társasági adóalap meghatározására egyaránt érvényes főszabály, hogy ezen eszközök bekerülési értékét értékcsökkenési leírással kell figyelembe venni.  

A társasági nyereségadó szabályai szerint adózók a tulajdonukban lévő gépjárműve  

• beszerzési,  

• fenntartási,  

• karbantartási,  

• javítási, valamint  

• üzemanyag-költségeit  

a számviteli törvény előírásának megfelelően, kizárólag szabályszerűen kiállított számlák alapján érvényesíthetik.  

A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül a cégautó  

• használata,  

• fenntartása és  

• üzemeltetése  

révén felmerült költség, ráfordítás. 

Ide kell érteni az ezzel összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is.

Ez alapján a társas vállalkozásnak nem keletkezik társaságiadó-fizetési, adóalap-növelési kötelezettsége, függetlenül attól, hogy a tulajdonában lévő cégautóval megvalósul-e a magáncélú használat. 

Az autópályamatrica-elszámolás 

Az autópálya-matrica vásárlására fordított kiadásból a magánszemély saját (vagy bérelt) személygépkocsijának hivatali, üzleti használatakor a matrica érvényességi időszakában – útnyilvántartással alátámasztott tételes kimutatás alapján, a díjköteles útszakaszon hivatali, üzleti célból megtett utakra – számolhat el költséget. 

A kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, az azzal összefüggő, úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása adómentes természetbeni juttatásnak minősül. 

Ha a magánszemély a saját gépkocsiját használja hivatali, üzleti célra, és a kifizető autópálya-matricát, jegyet úgy juttat a magánszemélynek, hogy azt a nevére szóló számlával vásárolja meg, akkor emiatt sem a juttatónak, sem a juttatásban részesülőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége még akkor sem, ha saját célra is használja azt. 

Üzemanyag megtakarítás 

A nem önálló tevékenységből származó bevételt az adóalap megállapítása előtt csökkenti a munkáltató által az alkalmazottja, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára – a munkaköre (tevékenysége) szerint a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként teljesített kilométer futásteljesítménye alapján – üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint. 

Üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint az útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény alapján a kormányrendelet szerinti – korrekciós tényezőkkel módosított – alapnorma, és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része. Ide kell érteni azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja alkalmazottjának, tagjának az üzemanyagfelvételt, és az üzemanyag-felhasználásban a normához képest megtakarítás mutatkozik.