A nettó forgótőke, vagy ismertebb nevén csak forgótőke egy vállalkozás rövid lejáratú eszközeinek és rövid lejáratú kötelezettségeinek a különbsége.

Az előbbiek olyan eszközök, amelyek viszonylag gyorsan és könnyen pénzzé tehetők, ilyenek a pénzeszközök, a követelések, valamint a készletek is. Az utóbbi kategóriába pedig az egy éven belül esedékes kiadások és kötelezettségek tartoznak, mint például a vevőtől kapott előlegek, tartozások, valamint fizetendő osztalékok vagy részesedések.

 Számos működési folyamat során megjelenik a forgótőke. Fontos szerepet játszik a likviditás-, kötelezettség-, követelés-, valamint adósságmenedzsmentben is. Nem megfelelő forgótőke-kezelés esetén a munkavállalók és beszállítók kifizetése, a tartozások törlesztése, továbbá az adózási teendők kapcsán is felmerülhetnek problémák. Az egészséges pénzügyi helyzet fenntartása érdekében érdemes figyelembe venni a forgótőke-finanszírozási lehetőségeket.

 Léteznek kifejezetten forgótőke-hitelek, melyek rövid- és középtávon nyújtanak pénzügyi segítséget vállalkozásoknak. Ezek mellett viszont vannak kreatívabb megoldások is, ilyen például egy rulírozó hitelkeret, amelyhez nincs feltétlenül rendszeres, időszakonkénti törlesztés kötve, így rugalmasan vehető igénybe. Adott esetben az általános hitelkeret-túllépés is segíthet. Ugyan magasabb kamattal, de egy vállalat mégis képes extra hitelt létrehozni, ami sürgős esetekben jól jöhet. A faktoring szolgáltatások is sokat segíthetnek: a kiállított vevőszámlák korábban értékesíthetők, mint a várható befizetés a vevő által.

 Akár a finanszírozási lehetőségeket igénybe véve, akár azok nélkül, egy vállalkozás több finanszírozási stratégiát is követhet. A szolid stratégia során a befektetett és tartós eszközök, tehát a kevésbé könnyen pénzzé tehető eszközök, tartós forrásokból vannak finanszírozva. A konzervatív stratégia mentén a rövid lejáratú eszközök egy részét is tartós forrásokból finanszírozzák. Az agresszív stratégia mentén viszont a befektetett és tartós eszközök egy részét rövid lejáratú forrásokból fizeti egy vállalkozás. A konzervatív stratégia alacsonyabb kockázatokkal jár, viszont jelentősen magasabbak a költségei. Az agresszív stratégia ennek ellenkezője: alacsonyabb költségek mellett magasabbak a kockázatok.

 Gyakorlatban nem sok vállalkozás követ szorosan egy finanszírozási stratégiát. Azonban kifejezetten hasznos lehet a hatékony pénzügyi tervezés jegyében egy kiforrott finanszírozási stratégia kiépítése. Akkor is, ha ehhez külső szakértő segítségét kell igénybe venni.