Kinek fáj és kinek jó?

A GKI Gazdaságkutató felmérése szépen kirajzolja a törésvonalat. Az erős forint két ágazatot érint kedvezőtlenül – az ipart és a szolgáltatásokat –, kettőt pedig enyhén kedvezően: a kereskedelmet és az építőipart.

A logika egyszerű: aki exportál és a bevétele euróban keletkezik, miközben a bérét és a rezsijét forintban fizeti, az most rosszul jár, hiszen ugyanaz az euró kevesebb forintot ér. Aki viszont importból dolgozik és jellemzően belföldre értékesít, annak az olcsóbbá váló beszerzés költségoldali előnyt jelent.

Az ipar helyzete azért különösen kényes, mert ott az árrés jellemzően csak 2–5 százalék. Amikor a forint közel 9,5 százalékot erősödik, az önmagában 2–2,4 százalékpontos, euróban mért költségnövekedést okoz – ez pedig egy vékony árréssel dolgozó cégnél könnyen felemésztheti a teljes nyereséget.

Miért éppen a kisebbek húzhatnak hasznot?

Itt jön a meglepő fordulat, ami sok kis- és középvállalkozás (kkv) tulajdonosa számára jó hír lehet. A GKI szerint minél nagyobb egy cég, annál jobban megsínyli a forint erősödését, mert szorosabban kötődik a külpiacokhoz, és bevételének nagyobb része származik exportból. A jellemzően magyar tulajdonú, kisebb kkv-k – amelyek évek óta a bérnövekedés kigazdálkodásával küzdenek – éppen fordítva állnak: ha sok importált alapanyaggal dolgoznak és főleg belföldön értékesítenek, akkor most profitálhatnak az erős forintból. Az importált gép, alapanyag, technológiai beruházás olcsóbb lett, és a fogyasztói árakat is fékezi az erős deviza, ami hosszabb távon a belső kereslet szempontjából sem közömbös.

A nagy vesztesek: az exportőrök

A másik oldalon viszont valódi feszültség gyűlik. A vállalkozók érdekképviselete, a VOSZ kongatja a vészharangot: szerintük az erős forint „durván eszi a profitot” az exportáló cégeknél. A javaslataik között szerepel, hogy az exportáló vállalkozások bizonyos közterheiket euróban fizethessék meg – így kiadásaik egy része ugyanahhoz a devizához kötődne, mint a bevételük, így az kompenzálná az árfolyamkockázatot. 

A tét nem kicsi: elemzők szerint a leginkább kitett, exportorientált nagyvállalatoknál akár munkahelyek is veszélybe kerülhetnek, ha az erősödés tartósan fennmarad.

Mit hozhat a következő egy-két év?

Itt óvatosnak kell lenni, mert az árfolyam-előrejelzés hálátlan műfaj. Rövid távon nem kizárt akár a 345-ös szint tesztelése sem, ám több elemzőház a forint gyengülésére számít: az Egyensúly Intézet szerint az átlagos euróárfolyam 2026-ban 388, 2027-re pedig ismét 400 forint körül alakulhat. Ezt erősíti a monetáris politika iránya is: az MNB júniusban 6 százalékra csökkentette az alapkamatot, és további vágásokra is lát teret – a kamatcsökkentés pedig jellemzően a forint gyengülése felé hat.

Vállalkozóként ebből a legfontosabb tanulság nem az, hogy melyik irányt „tippeljük meg”, hanem hogy a bizonytalanságra készüljünk fel. Aki exportál, annak érdemes megvizsgálnia az árfolyam-fedezeti (hedging) lehetőségeket, a hosszabb távú szerződések devizakikötéseit, esetleg a bevétel- és költségoldal deviza-összhangját.

Aki importál, annak most kedvező pillanat lehet a halogatott gép- vagy technológiai beruházásokra, amíg a beszerzés olcsóbb. A lényeg: az erős forint valójában egy kétoldalú érme – a nyertes és a vesztes oldal között gyakran csak az a különbség, hogy a cég felkészülten vagy váratlanul találja szembe magát vele.