


Fenntarthatóság: teher vagy versenyelőny?
Fenntarthatóság: teher vagy versenyelőny?
Fenntarthatóság: teher vagy versenyelőny?
A fenntarthatóság ma már nem csupán egy divatos fogalom, hanem az üzleti világ megkerülhetetlen része.
Mégis, sok vállalati vezető számára a fenntarthatóság gyakran nehézséget jelent – drága beruházásokkal és bonyolult átalakításokkal társítják, amelyek látszólag csökkentik a profitot és elvonják a figyelmet más üzleti célokról.
De vajon tényleg teher lenne a fenntarthatóság, vagy éppen ez az, ami megkülönbözteti a jövő nyerteseit? Brayden King, a Kellogg School professzora szerint az utóbbi.
A fenntarthatóság ma már nem csupán egy divatos fogalom, hanem az üzleti világ megkerülhetetlen része.
Mégis, sok vállalati vezető számára a fenntarthatóság gyakran nehézséget jelent – drága beruházásokkal és bonyolult átalakításokkal társítják, amelyek látszólag csökkentik a profitot és elvonják a figyelmet más üzleti célokról.
De vajon tényleg teher lenne a fenntarthatóság, vagy éppen ez az, ami megkülönbözteti a jövő nyerteseit? Brayden King, a Kellogg School professzora szerint az utóbbi.
Peak
2025. jan. 10.
Peak
2025. jan. 10.
Peak
2025. jan. 10.
A 2024-es esztendő volt a valaha mért legmelegebb év. A Kopernikusz ügynökség 2025 első napjaiban kiadott jelentése alapján, ami talán ennél a ténynél is aggasztóbb az az, hogy a tavalyi volt az első olyan naptári év, amely a 2015-ös párizsi klímaegyezményben kitűzött 1,5 Celsius-fokos célt is meghaladta: a földfelszíni átlaghőmérséklet 1,6 Celsius-fokkal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél.
Az adatok alapján különösen aktuális, hogy a vállalkozások a fenntarthatóság kérdésével foglalkozzanak.
A változás motorja: Innováció és hosszú távú gondolkodás
Sok vállalat teherként tekint a fenntarthatóságra, és vonakodik tovább lépni annál, amit a szabályozások megkövetelnek. Ez a hozzáállás azonban hatalmas lehetőségektől fosztja meg ezeket a szervezeteket. Klaus Weber, a Kellogg fenntarthatósági programjának igazgatója szerint a fenntarthatóság nem csupán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szól:
„Ez egy lehetőség arra, hogy új piaci lehetőségeket találjunk, és olyan termékeket, szolgáltatásokat fejlesszünk ki, amelyek új üzleti lehetőségeket nyitnak meg.”
Weber szerint az első lépés a fenntarthatóság felé az adatalapú döntéshozatal.
„Ha nincs pontos információnk például egy döntés szén-dioxid-kibocsátásra vagy vízhasználatra gyakorolt hatásáról, az nem lesz része a döntési folyamatnak.”
– mondja. Ehhez pedig elengedhetetlen a munkaerő képzése, a fenntarthatósági szakértelem beépítése minden szinten.
Ez a fajta átalakulás egy hosszú távú szemléletmódot követel meg. King rámutat:
„A családi vállalkozások azért sikeresek, mert a hosszú távú életképességet tartják szem előtt. Ha csak a következő negyedéves eredmények érdeklik a cégeket, akkor nem fognak fenntartható módon működni.”
Aktivisták: Ellenségek vagy szövetségesek?
A fenntarthatóságot gyakran aktivisták sürgetik, akik a vállalatokat arra ösztönzik, hogy tegyenek többet a környezetért. A legtöbben ismerjük a nyilvános aktivizmus példáit, mint amikor valaki egy fához láncolja magát, hogy tiltakozzon a fakitermelés ellen. Ez a fajta aktivizmus hatékonyan irányítja a figyelmet egy-egy problémára, különösen nagy, fogyasztók által jól ismert cégek esetében, mint például a Walmart.
De az aktivisták szerepe túlmutat a tiltakozásokon. Belső aktivisták, például fenntarthatósági vezetők és elkötelezett alkalmazottak, sokkal nagyobb hatást gyakorolhatnak. Ők ismerik a szervezeten belüli folyamatokat, és képesek fenntarthatósági célokat integrálni az üzleti döntésekbe. Weber szerint az igazi áttörés akkor következik be, amikor a marketingesek, termékfejlesztők, pénzügyesek és operatív szakemberek maguktól alkalmazzák a fenntarthatósági szemléletet.
„A cégek jelentős előrelépést érhetnek el, ha minden részlegen jelen van a fenntarthatóság tudatos kezelése.”
– mondja Weber. Ez persze még messze van a jelenlegi helyzettől, de az irány egyértelmű.
Fenntarthatóság: A jövő kulcsa
Ahogy egyre szembetűnőbbek a klímaváltozás hatásai, világossá válik, hogy a fenntarthatóság már nem választható lehetőség, hanem elengedhetetlen stratégia. Azok a vállalatok, amelyek késlekednek, nemcsak versenyhátrányba kerülhetnek, de hosszú távon a létezésük is veszélybe kerülhet.
A jövő azoké a cégeké, amelyek képesek hosszú távon gondolkodni, innoválni és együttműködni mind a belső, mind a külső aktivistákkal. Ahogy King fogalmaz:
„Azok a vállalatok, amelyek helyet adnak az aktivistáknak az asztalnál, és az aktivisták, akik meghallgatják a cégek kihívásait, hozzák létre a legtöbb innovatív lehetőséget.”
A kérdés tehát nem az, hogy megéri-e a fenntarthatóságra törekedni. A kérdés az, hogy ki mer először lépni – és ezzel nemcsak a jövőt biztosítani, hanem vezetővé válni egy új, fenntarthatóbb üzleti világban.
A 2024-es esztendő volt a valaha mért legmelegebb év. A Kopernikusz ügynökség 2025 első napjaiban kiadott jelentése alapján, ami talán ennél a ténynél is aggasztóbb az az, hogy a tavalyi volt az első olyan naptári év, amely a 2015-ös párizsi klímaegyezményben kitűzött 1,5 Celsius-fokos célt is meghaladta: a földfelszíni átlaghőmérséklet 1,6 Celsius-fokkal volt magasabb az iparosodás előtti szintnél.
Az adatok alapján különösen aktuális, hogy a vállalkozások a fenntarthatóság kérdésével foglalkozzanak.
A változás motorja: Innováció és hosszú távú gondolkodás
Sok vállalat teherként tekint a fenntarthatóságra, és vonakodik tovább lépni annál, amit a szabályozások megkövetelnek. Ez a hozzáállás azonban hatalmas lehetőségektől fosztja meg ezeket a szervezeteket. Klaus Weber, a Kellogg fenntarthatósági programjának igazgatója szerint a fenntarthatóság nem csupán a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szól:
„Ez egy lehetőség arra, hogy új piaci lehetőségeket találjunk, és olyan termékeket, szolgáltatásokat fejlesszünk ki, amelyek új üzleti lehetőségeket nyitnak meg.”
Weber szerint az első lépés a fenntarthatóság felé az adatalapú döntéshozatal.
„Ha nincs pontos információnk például egy döntés szén-dioxid-kibocsátásra vagy vízhasználatra gyakorolt hatásáról, az nem lesz része a döntési folyamatnak.”
– mondja. Ehhez pedig elengedhetetlen a munkaerő képzése, a fenntarthatósági szakértelem beépítése minden szinten.
Ez a fajta átalakulás egy hosszú távú szemléletmódot követel meg. King rámutat:
„A családi vállalkozások azért sikeresek, mert a hosszú távú életképességet tartják szem előtt. Ha csak a következő negyedéves eredmények érdeklik a cégeket, akkor nem fognak fenntartható módon működni.”
Aktivisták: Ellenségek vagy szövetségesek?
A fenntarthatóságot gyakran aktivisták sürgetik, akik a vállalatokat arra ösztönzik, hogy tegyenek többet a környezetért. A legtöbben ismerjük a nyilvános aktivizmus példáit, mint amikor valaki egy fához láncolja magát, hogy tiltakozzon a fakitermelés ellen. Ez a fajta aktivizmus hatékonyan irányítja a figyelmet egy-egy problémára, különösen nagy, fogyasztók által jól ismert cégek esetében, mint például a Walmart.
De az aktivisták szerepe túlmutat a tiltakozásokon. Belső aktivisták, például fenntarthatósági vezetők és elkötelezett alkalmazottak, sokkal nagyobb hatást gyakorolhatnak. Ők ismerik a szervezeten belüli folyamatokat, és képesek fenntarthatósági célokat integrálni az üzleti döntésekbe. Weber szerint az igazi áttörés akkor következik be, amikor a marketingesek, termékfejlesztők, pénzügyesek és operatív szakemberek maguktól alkalmazzák a fenntarthatósági szemléletet.
„A cégek jelentős előrelépést érhetnek el, ha minden részlegen jelen van a fenntarthatóság tudatos kezelése.”
– mondja Weber. Ez persze még messze van a jelenlegi helyzettől, de az irány egyértelmű.
Fenntarthatóság: A jövő kulcsa
Ahogy egyre szembetűnőbbek a klímaváltozás hatásai, világossá válik, hogy a fenntarthatóság már nem választható lehetőség, hanem elengedhetetlen stratégia. Azok a vállalatok, amelyek késlekednek, nemcsak versenyhátrányba kerülhetnek, de hosszú távon a létezésük is veszélybe kerülhet.
A jövő azoké a cégeké, amelyek képesek hosszú távon gondolkodni, innoválni és együttműködni mind a belső, mind a külső aktivistákkal. Ahogy King fogalmaz:
„Azok a vállalatok, amelyek helyet adnak az aktivistáknak az asztalnál, és az aktivisták, akik meghallgatják a cégek kihívásait, hozzák létre a legtöbb innovatív lehetőséget.”
A kérdés tehát nem az, hogy megéri-e a fenntarthatóságra törekedni. A kérdés az, hogy ki mer először lépni – és ezzel nemcsak a jövőt biztosítani, hanem vezetővé válni egy új, fenntarthatóbb üzleti világban.