A fenntarthatóság mára „trendi” témából kulcskérdéssé vált, ezt pedig bizonyára te is érzékelted. A vállalati működés kapcsán is elkezdett sokakat érdekelni a környezetre gyakorolt hatás, hiszen egyre több fogyasztó dönt az alapján, hogy egy-egy vállalat mennyit tesz a bolygó védelméért. Ingoványos terület ez egy vállalatvezetőnek, ugyanakkor lehetőségeket is kínál, amelyeket vétek lenne kihasználatlanul hagyni. Most egy elméleti alapozással igyekszünk segíteni a vállalat karbonlábnyomának létrejöttének megértésében. 

A vállalatok kibocsátásait leginkább a GHG Protocol alapján lehet bemutatni, amely az üvegházhatású gázok felmérésére, könyvelésére és riportolására létrejött szervezet. A GHG Protocol szerint három kategóriát lehet megkülönböztetni az emissziók között aszerint, hogy a vállalat milyen szerepet játszik azok kialakulásában. A három kategória az alábbi: 

Scope 1-es emissziók: ide tartoznak azok a szén-dioxid kibocsátások, amelyek közvetlenül a vállalat tevékenységének következtében mennek végbe. Ilyenek például a cég tevékenysége során felhasznált fosszilis üzemanyagok, legyen szó az irodák fűtéséről, vagy bármilyen egyéb energiahasználatról. A céges flotta üzemanyaghasználata és kibocsátásai szintén a Scope 1-be sorolhatók, ahogy a gyártási folyamatok során felmerülő emissziók is. Végezetül ebbe a kategóriába tartozik az egyéb üvegházhatású gázok emissziója is, amire különösen érdemes figyelni, mert a hűtő gázok például 1000-szer veszélyesebbek[1], mint a szén-dioxid. 

Scope 2-es emissziók: egyre távolodunk a vállalat központi tevékenységeitől, a Scope 2 ugyanis már nem a közvetlen emissziókat tartalmazza, hanem azokat az indirekt kibocsátásokat, amelyek létrejöttéért közvetve felelős a vállalat. Gondoljunk csak a megvásárolt áramra, hűtésre, fűtésre és gőzre. Ezek a tevékenységek hatalmas negatív hatással vannak a környezetre, akkor is, ha azok nem a cég központi tevékenysége során kerülnek az atmoszférába. 

Scope 3-as emissziók: elérkeztünk a legszofisztikáltabb, emiatt egyben legbonyolultabb csoporthoz. A Scope 3-ba tartozik minden emisszió, amely nem sorolható be az első két kategóriába, de mégis a vállalat ellátási láncának valamely pontján megy végbe. Scope 3-as emissziókhoz vezetnek az üzleti utazások, a munkavállalók utazásai, a megvásárolt termékek és szolgáltatások, valamint a vállalat által generált hulladék. De szintén ebbe a kategóriába tartoznak a beszállítói és ügyfél kibocsátások, valamint a szállítmányozásból és disztribúcióból fakadó kibocsátások. 

Nem meglepő talán, hogy a Scope 3-as emissziók felmérése a legnehezebb feladat, amihez számos nehezen elérhető információra van szükség. Ennek megfelelően a legtöbb vállalat képes pontosan meghatározni Scope 1-es és 2-es kibocsátásait, de az ellátási láncon végbemenő tevékenységekről vajmi keveset tudnak és/vagy árulnak el. A klímaváltozás elleni harcnak kulcsfontosságú területe ez: az üvegházhatású gázok emisszióiból 81%-ot tesz ki a szén-dioxid, amelyben a nagyvállalatok is szerepet játszanak. A változásban tehát épp ugyanígy részt kell venniük, legközelebb ennek konkrétumairól is szó lesz.

Te, mint egy magyar KKV vezetője nyilván sokkal kisebb emissziókért felelsz és kötelezettségeid is nagyon limitáltak a témában, a felelősségteljes vállalati működéshez azonban hozzátartozik a fenntarthatóság, így az információk mellett a továbbiakban igyekszünk konkrét tippekkel is segíteni neked, hogy miként mérheted fel és csökkentheted céged karbonlábnyomát. 
 

[1] https://plana.earth/academy/what-are-scope-1-2-3-emissions/