A számla helyesbítés formája három féle lehet:

-sztornózás,

-számlahelyesbítés,

-számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása.

Sztornózás:

A sztornózással történő „számlakorrekció” estében az eredetileg kiállított bizonylat és annak sztornó bizonylata együttesen tartalmazza a módosítás összegét, ezért ezen bizonylatok együttesen tekintendők számlával egy tekintet alá eső okiratnak. A sztornózás után, amennyiben nem a komplett ügylet meghiúsulásáról esete áll fenn, akkor új számlát kell kiállítani. A számlán a sztornózás okát célszerű feltüntetni.

Helyesbítő számla:

Lényegében az eredeti számlára vonatkozó hivatkozással helyesbíti az eredeti számlát. A számlázóprogramok többsége ezen megoldást használja, akár az ügylet meghiúsulása (sztornó), akár valamely számla adat korrekció esetében. A helyesbítő számlát mindig az eredetire való hivatkozással készítjük. Valamint ezen helyesbítő számlán már a helyes adatoknak kell szerepelniük, illetve fel kell tüntetni helyesbítés okát, pl.: téves teljesítési időpont, téves PO szám stb.

Számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása:

Számlával egy tekintet alá eső okiratnak tekinthetünk minden olyan bizonylatot, amelyek pontosan hivatkoznak az adott számlára, és annak adattartalmát módosítják. Most nézzük meg melyeke ezek.

Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma:

170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett okirat kötelező adattartalma a következő:

1) az okirat kibocsátásának kelte;

2) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;

3) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;

4) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.

A fentiek alapján látható, hogy előírásként csak olyan adat feltüntetése kötelező, amelyek feltétlenül szükségesek az eredeti számla adatainak helyesbítéséhez. Természetesen ettől több adat bármikor szerepeltethető rajta.